Slideshow Image Slideshow Image Slideshow Image
0

Deák Bill Gyula is ott lesz a Rock és blues legendák között
Chuck Berry azt mondta róla: "A legfeketébb hangú fehér énekes". Amikor a kezdetek kezdetén énektanárhoz akart járni, operaszínpadra küldték volna. Különleges ember különleges torkából különleges dalokat hallhatunk november tizedikén Nyíregyházán, a Zrínyi Ilona Gimnázium csarnokában.
 

- Azt szoktad mondani: tulajdonképpen akkor dõlt el, hogy a zenével fog foglalkozni, amikor tizenegy éves korában elvesztette az egyik lábát, és rájött, hogy focista sosem lehet. Na jó, de miért pont a blues?
- Beatzenével kezdtem, Beatlest hallgattam én is, mint mindenki más akkoriban. Aztán megismertem a Rolling Stonest, és lassan de biztosan csúsztam a rock irányába. Egyszer azonban valahogy elvetõdtem Orszánczky Miklós és Lakatos "Bögöly" Béla koncertjére. Akkor már zenélgettem. Angolul énekeltek, bluest játszottak, de úgy! Úgy éreztem, semmi keresnivalóm ezen a pályán, abba is akartam hagyni. Végül maradtam. A blues egy életforma, egy életérzés - magával ragad, és nem ereszt. Rengeteg nehézségen segített át engem ez a zene. Csak az érti és érzi igazán egyébként, aki sokat szenvedett.
 
- Híresen különleges hangod van. Tanultál énekelni?
- A kezdetek kezdetén még el-eljárogattam énektanárhoz, nem is akármilyen mestereim voltak, ám mindenáron operaénekest akartak faragni belõlem, mert erõs és tiszta hangom volt. Én viszont nem akartam. Bár ma is nagyon szeretem a komolyzenét, az nem az én világom. A suszter maradjon a kaptafánál - az operában csak bohócot csináltam volna magamból. Ezért aztán szépen leszoktam az énektanulásról. Azóta azzal gazdálkodom, amim van a torkomban, a fejemben, a szívemben, és csak olyan dalokat énekelek, amik szólnak is valamirõl.
 
- A Rock és blues legendák elõadáson gyakorlatilag egyedül képviseli a blues mûfaját. Nem érzi fehér hollónak magát?
- Nem tradicionális, hanem rythm' n' bluest játszom, és tulajdonképpen a rockzene is blues alapokra épül, tehát jól beleillek a képbe. Nyíregyházára egyébként szívesen megyek, nem voltam mostanában. Hogy mi szólal majd meg a színpadon, azt sosem tudom elõre. Meglátom lent az embereket, érzem a hangulatukat és igazodom hozzájuk. Csak jöjjenek minél többen, úgy az igazi! Hajrá magyarok, hajrá Fradi, mindhalálig blues!
 
(arrebo / filozofruska)